Ez történt a rendkívüli közgyűlésen

Alapszabály, Csatlakozási Protokoll, Szervezeti és Működési Szabályzat – három olyan dokumentum, melyet az elmúlt hónapokban egyházunk Szöveggondozó Bizottsága át- vagy kidolgozott. Mindezt a Közösségünk stratégiai-szervezeti átalakulása, valamint az új egyházügyi törvény tette időszerűvé és sürgetővé. A dokumentumok elfogadására az egyház 2012. március 3-i rendkívüli közgyűlésén került sor.

Ritkán látni olyan felállást, mint az Agapé Gyülekezetének szolgáló csoportja esetében. Az összejövetel zenei részét vezető énekesek-zenészek ugyanis egy kivételével férfiak voltak. A teremben helyet foglalók többsége egyébként is férfi volt, habár a kevés hölgy között olyan is akadt, aki vette a bátorságot és hozzászólt a napirendi pontokhoz.

A szokásos köszöntések elhangzása után Pataky Albert egyházelnök osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Egyebek mellett a következőket mondta: „Ez évi vezérigénket bizonyára mindannyian tudjátok: ’Szántsatok magatoknak új ugart’ (Jer 4,3). Látjuk, hogy az Úrtól vett gondolat volt ez. Erről csak annak összefüggésében tudunk beszélni, hogy az újat Jézus Krisztus hozta. A szolgálatunkban újra és újra meg kell újulnunk. Az ApCsel 1,8-ban ezt olvassuk: „...erőt kaptok, miután a Szentlélek eljön rátok...” Amikor ezt az igét olvassuk, akkor nem a stagnálás jut eszünkbe, hanem az, hogy az evangélium diadalmasan előre jut. Ahhoz, hogy szolgálatunk kiteljesedő lehessen, meg kell újulnunk gondolkodásunkban, és az Úrhoz való kapcsolódásunkban. A strukturális változás nem érne semmit, ha nem újulnánk meg a tartalomban és a Lélekben. Természetesen nyilvánvaló, hogy a tartalom megújulásának kísérő része a keretekben és a formában való megújulás is. Ha a belsőnkben megújulunk, akkor a keretek is megváltoznak.

A Róma 12,2 ezt mondja: ’Ne igazodjatok a világhoz…’ Nagyon sokszor a saját gondolkodásmódunk szűkít be bennünket. Nem hiszem, hogy Isten ereje bármiben is korlátozva lenne. Nem hiszem, hogy az idők folyamán változott volna Isten akarata, vagyis az, hogy minél több ember megtérjen. Minden emberről úgy kell gondolkodnunk, hogy Isten őket is meg akarja menteni. A munkatársakat, szomszédokat úgy kell látni, hogy értük is meghalt Jézus Krisztus. Ezért az evangéliumot képviselnem kell, naponta be kell töltekeznem Szentlélekkel. A száraz, megfáradt hívőkre úgy kell gondolnunk, mint akikre lecsap a Szentlélek tüze és megelevenednek. Meg kell, hogy változzon a gondolkodásmódunk. Néha megkérdezzük: vajon az Úr meg tudja újítani gyülekezeteinket, Közösségünket? Jézus válasza erre ez: ’Nekem adatott minden hatalom...’

Krisztust minden embernek a Szentlélek által – ez Közösségünk jelmondata. Ebben naponta meg kell újulnunk. Ebben a jelmondatban ott van az Úrra való együttes figyelés. Nekünk, és gyülekezeteinknek is együtt kell az Úrra figyelnünk. Naponta figyelnünk kell egymásra; együtt kell figyelnünk a misszióra; figyelnünk kell a társadalmi szükségletekre is. Lehet, hogy évről évre növekednek a szükségletek, ezért kell, hogy nyitott szemmel járjunk a világban és lássuk, hogy hol van a helyünk a faluban, a városban. Egy olyan lehetőség van előttünk, ami mások előtt beszűkül. Mindez azt jelenti, hogy az Úrnak van terve velünk és van missziós területünk. Lássuk meg a missziómezőnket, de lássuk meg a stratégiát is! Nem jó össze-vissza tenni a dolgokat. Mi egyetértünk abban, hogy az evangéliumot hirdetni kell, de látnunk kell a lépéseket is, ezért a missziós stratégiát is együtt kell elkérni az Úrtól és együtt kell dolgoznunk is.

Azt gondolom, hogy az erős gyülekezeteknek szolgálniuk kell a kisebb gyülekezetek felé. Ne a kényelmünket keressük, hanem hordozzuk a gyengéket! Ne legyünk megelégedve azzal, ha a mi gyülekezetünk növekszik. Ne a magunk kedvére éljünk! Az evangélium ügyének nem használ, ha a maguk kedvére élő gyülekezetek vannak egymás mellett. Össze kell adnunk azt, amink van; együtt mindenünk megvan. Hiszem, hogy a Közösségünkben megadta az Úr a lelki ajándékokat.

Amikor 5 évvel ezelőtt Isten arra készített, hogy elfogadjam az elnöki szolgálatot, akkor az Úr több mindent megmutatott nekem. Az egyik az összedolgozás, az összefogás fontossága volt. Ez nem az én látásom. Ez az elnökség, a Közösség elöljáróinak látása. Időnként fárasztó volt, de azt mondtuk, hogy határozottan képviseljük azt, amit az Úrtól kaptunk és várjuk, hogy a Közösség is ’elkapja’ ezt a látást, vezetést. A Közösségnek van látása és úgy hiszem, hogy ez egyre inkább mindannyiunk látása lesz, ezért úgy hiszem, hogy ez a nép megmarad és előbbre jut Krisztussal.

Mindaz amit elmondtam, feltételezi a struktúra-váltást, mely azért a célért van, hogy: Krisztust minden embernek a Szentlélek által. A lényeg, hogy a kerületekben együtt tudjanak munkálkodni a testvérek, hogy a helyi látások, Istentől kapott kijelentések országossá lehessenek. Az új Alapszabály és az ez alapján készülő SZMSZ a Biblia-centrikusság mentén történik. Öt év munkája van ebben. Nyilvánvaló, hogy az új egyházi törvény olyan helyzetet teremtett, hogy legyenek olyan kerületek is, ahol a testvérek a maguk önállóságát megőrizhessék. A februári országgyűlési döntés olyan helyzetet hozott, melyre addig nem gondoltunk. Most látszik, hogy olyan testvérek, gyülekezetek sem kaptak egyházi státuszt, akikkel kapcsolatban korábban szinte biztosak voltunk, hogy megtarthatják státuszukat. Ezért fontos, hogy ma elfogadjuk a Csatlakozási Protokollt; az SZMSZ-t az áprilisi közgyűlésünkre szeretnénk elkészíteni. Áprilisig le kell folytatnunk a tárgyalásokat a csatlakozni kívánó közösségekkel. Áprilistól decemberig lesz egy olyan időszak, amikor felállnak az új testületek. A munkamódszerről és a szoros határidőkről lehetne beszélni, ezeket lehet kritizálni, de kérem, hogy vegyétek figyelembe a minket kényszerítő külső körülményeket is.”

Az elnöki beszéd végén elhangzott Egyházunk nyilatkozata, melyet az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatban adott ki elnökségünk (a nyilatkozat honlapunkon is megtalálható).

"Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal; azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit" (Préd 9,2-3) – kezdte mondandóját Óvári Róbert, a kadarkúti intézmény igazgatója utalva ezzel a február 13-i vótapusztai tűzvészre, majd így folytatta:

„Köszönöm a bátorító telefonokat, üzeneteket. Külön köszönetemet fejezem ki azok felé, akik nem hívtak fel, mert azokban a napokban a fülemhez tapadt a telefon. Elsősorban a tragédiát látjuk, de észre kell vennünk Isten kegyelmét is. A füst szaga ugyan átjárta az otthon lakóit, de senkinek a haja szála sem görbült meg. Ugyanakkor ha a vótapusztai emberek nem segítettek volna, bizonyára sokan bent égtek volna. Ezért a segítségért is hálát adhatunk Istennek.

A 25 éves jubileumi ünnepségre készültünk, a kastélynak pedig a 100 éves fennállása lett volna. Ez füstbe ment. Sokan vagytok itt, akik annak idején sokat segítettek. A ti munkátok nem vált füstté, mivel ismertté vált az otthon, ezért nagyon nagy az összefogás, a segítőkészség. Bármi amit teszünk, ne sajnálatból fakadjon, hanem álljatok oda mellénk, mögénk és együtt újjáépíthetjük az otthont. Készül egy pályázat, melynek révén még az is előfordulhat, hogy bővíthetünk, így az eddigi 45 helyett 55 fő lehet a befogadóképesség. A bővítés azt jelenti, hogy az épülethez képest északi irányban 10 méter hozzáépítésével szeretnénk beépíteni. Ha valaki szeretné ezeket a terveket megtekinteni, Marton Ákosnál megtekintheti, aki nagy segítséget jelent nekem.

Hiszem, hogy nem véletlen történnek ezek a dolgok. Hiszem, hogy minden az Isten kezében van. Bátorítalak benneteket a jövő építésére. Építsük együtt az Úr ügyét az Isten dicsőségére!”

Az összejövetel további részében Kecser István főtitkár ismertette az Alapszabály-tervezetet, majd később a Csatlakozási protokollt is. Számos hozzászólást követően és néhány javaslatot beépítve a dokumentumokat a közgyűlés elfogadta. A legközelebbi közgyűlésre április 21-én kerül sor, melyen egyházunk dönthet a csatlakozni kívánó közösségek ügyében, de ekkor kerül elfogadásra az új Szervezeti és Működési Szabályzat is. (Cartoletti Norbert)