Módosul a Miatyánk?

Megváltozik a Miatyánk szövege az új katolikus francia bibliafordításban. A Róma által engedélyezett módosított változat november 22-én jelenik meg, amelyben a „ne vígy minket a kísértésbe” („Ne nous soumets pas à la tentation”) helyett a „ne engedd, hogy kísértésbe essünk” („Et ne nous laisse pas entrer en tentation”) változatot részesítik előnyben.

Ez az esemény néhány fontos kérdést vet fel. Egyfelől rávilágít a magyar szövegváltozat kétértelműségére is, ugyanis a „ne vígy minket a kísértésbe” azt sugallja, mintha Isten lenne az, aki kísértésbe viszi az embert. Másfelől meglepetést okozhat a módosítás azoknak a híveknek is, akik úgy gondolják, hogy az egyházi tanítás megváltoztathatatlan, örök.

A keresztény világ legismertebb imája, a Miatyánk szövege Máté evangéliumában (Mt 6,9–13), valamint egy rövidebb változata Lukács evangéliumában (Lk 11,2–4) jelenik meg. A szentíráskutatók hangsúlyozzák, hogy a Biblia hosszú folyamat során jött létre, így annak szövegrészeiben változás, fejlődés figyelhető meg. Ugyanakkor a más nyelvre történő fordítások során nehéz visszaadni a zsidó gondolkodás sajátosságait, amelyeket nem mindig fednek pontosan keresztény fogalmaink.

Zamfir Korinna, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar biblikum és exegézis tanára a Szabadság kérdésére válaszolva elmondta, hogy az eredeti görög fordításhoz közelebb áll a „ne vígy” (ne vezess) szövegváltozat, azonban ez a kísértés fogalma miatt félreérthető. Szerinte emiatt kerülhetett sor a szöveg megváltoztatására, ugyanis sem a magyar, sem a francia nyelv nem tudja visszaadni a szó többértelműségét.

A szakirodalom szerint a kísértés az ember gyengeségének a jele, így külső és belső támadások kibillenthetik lelki egyensúlyából. A Szentírás a kísértésnek (gör. peiraszmosz) két formáját ismeri, így beszélhetünk próbára tevő, vagy ármánykodó kísértésről. Az izraelita nép állandó viszontagságok, kísértések közepette élt. Az édenkerti, vagy az ábrahámi megkísértés a hűség próbája. Jób könyvében, vagy a zsoltárokban is láthatjuk, hogy Isten próbára teszi az igazat, ez azonban sokszor hasznos próbatételnek bizonyul.

Az ármánykodás a szent írók szerint az isteni tervvel való szembeállásra ösztönöz, ami a jó ellenlábasaként fellépő hatalomtól ered. Isten ellenfele (kísértő, e világ fejedelme, Sátán…) megpróbálja meghiúsítani Isten és ember közös tervét. A félelem és legyőzöttség érzését kelti az emberben. Az új exegézis hajlik arra, hogy a „Gonoszban” inkább az emberen belüli valóság megszemélyesítését, az ő teremtményi korlátozottságát és tökéletlenségét lássa.

Zamfir Korinna szerint nem Istennek van szüksége arra, hogy meggyőződjön az ember ilyen vagy olyan döntéséről: az ember az, aki élete során lépten-nyomon döntés elé kerül, és dönthet jól is, meg rosszul is. – Lehet ezt úgy értelmezni, mintha Isten hozná az embert ilyen helyzetbe, de én ezt nem tudom képviselni, nem hiszem, hogy Istennek bármilyen érdeke fűződne ehhez – mondta a szakértő.

Bármilyen természetű és eredetű is a próbatétel, a kérésben feltehetően az embernek az a vágya fogalmazódik meg, hogy Isten ne hagyja egyedül, ne engedje elbukni. Ha valaki megdöbbenne azon, hogy még a Miatyánk szövege is módosítható, és úgy véli, hogy ezáltal egy örök érvényű egyházi tanítás csorbul, annak tudatosítania kell, hogy a II. vatikáni zsinattól kezdődően az egyház bevett fogalmává vált az „idők jelei” kifejezés. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak figyelnie kell arra, hogy a krisztusi tanítást a kor emberének a nyelvén megfogalmazva közvetítse. Bár a korábbi francia változat – ami a magyar nyelvben használt változathoz közelebb áll – jobban megfelel a görög eredetinek, az új fordítás értelmében jobban visszaadja a szentírási üzenetet. (szabadsag.ro)